Tükörszemek

Tükörszeműnek lenni nem könnyű. Akaratlan teher, amit akkor kaptam, amikor rám bízták fent ezt a kék szempárt. Amikor belenézel a szemeimbe, tükröződsz bennük.

Sokszor legszívesebben le sem vennéd rólam a tekinteted. Szerelmesen nézel rám, fürdőzöl a pillantásomban, minden porcikád érzi, hogy felnézek rád és követnélek bárhová, csak egy szavadba kerül. Harmónia.

Éjszakánként lecsukódó szemhéjaimon keresztül vágyad tükröződik. Egy mozdulat és érzékeled, ahogyan még egyet csillannak, mielőtt eltűnnek a két test határai.

A villámokat nem szereted a szemeimben, vihart és vitát jeleznek előre, eltávolodást.

A könnyeim tükörszilánkok, melyek felkarcolnak, hajszálvékony, vörös vonalakat hagyva a bőrödön. A szavak ilyenkor félrevezetnek. Hiába mondanám, hogy nem kritika vagy bántás az, amit annak érzékelsz, hanem csupán tükröződés, nem értenéd. Jobb, ha szavak helyett ilyenkor a szemeim beszélnek. Kérlek, nézz rám és adj egy percet kettőnknek amíg a tekintetünk összekapcsolódik. ... Láthatod a tükrödet, tiszta a felülete, nincs összekaristolva mérgező mondatokkal, minősítéssel. Hagyd még a tekinteted és fedezd fel szemeimben a bátorítást: veled vagyok, hiszek benned, megmutathatod önmagad. ... Könnyeimben felfedezed a megtisztító tengerszemet. Alámerülsz, egészen ellep. Átjárja tested a béke, lassan kiengedsz, elérkezik a feloldozás. Megértesz és megérted önmagad. Csak szeretet és elfogadás van. Feljössz a víz alól, lecsókolod arcomról a könnyeket és már elhiszed, hogy csak tükröt tartok. Végre meglátod, mit tükröznek a szemeim: nincs kényszer, nincs bizonyítás, se neked, se önmagamnak. Elég vagy, értékes vagy és lehetsz önmagad, mert biztonságban vagy, szeretlek.